Vannak nehéz és nehezebb munkák, sőt vannak kifejezetten kellemetlenek vagy veszélyesek. Nem felhőtlen az élete egy Bering tengeri rákhalásznak vagy egy tűzoltónak, esetleg egy acélgyári munkásnak. Vannak olyan állások is, ahol nem a fizikai megterhelés nagy, hanem a szellemi. A szabadidő eltöltésében is hasonló a helyzet. Nyilván egy sakkozó jóval kevésbé lesz izomlázas, mint egy maratonra készülő hosszútávfutó. Relációs jeleket tenni tehát a sportok vagy az elfoglaltságok közé, alapvetően értelmetlennek tűnik, hisz ki a nagyobb sportoló vajon, Kaszparov vagy Hillary? Eldönthetetlen kérdés, kár is ilyesmin vitázni. Azonban mégis teszek egy kivételt. Szerintem a világ legnehezebb dolga elfogadni a másikat olyannak amilyen. Ez ugyan elsőre nem tűnik se sportnak, se szakmának, mégis sokaknak kellene, (sőt talán mindenkinek!) ezzel foglalkozni, de a legtöbb ember el sem kezdi vagy az elején feladja. A fogadjatok el olyannak amilyen vagyok! - azonnal felmerül, de a kölcsönösség ki van zárva. Szóval, a hegymászók élete sem puszta kéjhömpöly, hisz le kell győzniük a természetet és a testük fáradtságát, de aki el akarja fogadni a másikat olyannak amilyen, saját magát kell legyőznie. Azt hiszem ennél nincs is nehezebb dolog a világon..
2014. január 9., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése