Karácsonyra többek között egy vezetéstechnikai tréningen való szereplést kaptam. A meghívás mint tanulónak és nem mint instruktornak szólt. Noha a legtöbb ember meglehetősen biztos képpel és kézzel megy el ilyen rendezvényre, hisz mögötte áll a többnyire balesetek nélkül levezetett többszázezer kilométer, már az első pálya is letörli, vagy épp ráragasztja az ember képére a bárgyú vigyort. A zsámbéki pálya vizes műgyanta felülete ugyanis jobban csúszik mint az a jég, ami az önkormányzatunk szerint tiszta és letakarított útfelület, így a megszokásból vezetőt könnyen érheti meglepetés, főleg, ha még provokálják is. Szerencsére a tanpályán büntetlenül ki lehet csúszni és meg lehet pördülni, ahogy nekem is több ízben sikerült. Noha a legnagyobb munkát az autó és a fizika végzi, nem is gondolná az ember, hogy mennyire fárasztó egy ilyen délután, amíg ki nem próbálta. Ajánlom mindenkinek!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése