Az egyik árverési oldalon licitáltam valamire, ami a fogamat szívva, de nekem megért volna egy bizonyos összeget. A dolog kérdéses volt, hiszen biztosan csak annyi volt róla tudható, hogy rossz, és adtam rá esélyt, hogy nekem sem sikerül megjavítanom. Úgyhogy végül ostoroztam magam amiatt, hogy győztem a licitversenyben, de aztán rábeszéltem magam, hogy egye fene, ha nekem ütik le, elviszem. Ritka holmi, még úgy is érhet valamennyit, ha nem jó. El is felejtkeztem a dologról, az égiek kezébe téve a tárgy sorsát. Másnap rögtön kaptam reggel egy halom levelet, hogy túllicitáltak és ráadásul nem is nyertem. Megnéztem a lezárt árverést és az általam fogcsikorgatást kiváltó ár négyszeresét érte el a licit, úgyhogy ennyiért biztosan nem kellett volna - így nagy követ gördített le a szívemről az, aki végül megnyerte a dolgot. Azt hiszem ennyire még sosem örültem annak, hogy nem nyertem meg egy árverést.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése