Vannak bizonyos napok. Olyan napok, amikor az ember már előre érzi, hogy nem kellene felkelnie. Sokkal jobb lenne, ha inkább ágyban maradna, vízszintesen és lehetőleg mozdulatlanul, hogy minél kevesebb kárt okozzon. De ő nem marad így, hanem felkel ezzel megállíthatatlan lavinát indítva el. A dolgok innentől kezdve nem úgy működnek, ahogy kellene, aminek le kéne esnie, az dacol még a gravitációval is és ott marad ahol volt, aminek inkább a helyén kellene lennie, az orvul leesik, ha törékeny, akkor még el is törik, sőt, ha lehetőség van a tárgyak rosszindulatának kifejezésére, akkor előtte még a nagylábujjunk körmét is útba ejti, nyolc napon túl gyógyuló sérülést szerez. Ezek azok a napok, amikor az ember véletlenül lelöki a kaktuszt és ez az a nap, amikor megpróbálja elkapni, hogy ne törjön össze a cserép vagy a kaspó. A mai nap szerencsére nem ilyen nap - de lehetne akár ez is. A mai nap olyan nap, hogy bár nem törik el semmi, nem lesz lila a nagylábujj, mégsem sikerülnek úgy a dolgok, ahogy szeretném. Vannak dolgok, amik jobban fájnak mint egy lábujj, és lassabban is gyógyulnak - ha gyógyulnak egyáltalán. Na, ez pont egy ilyen nap - azt hiszem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése