Hemüveg

Szemüvegesnek lenni nem is annyira egyszerű. Persze viselhetnék kontaktlencsét is, de az olyan, mint Maria Antoinette híres mondása a kenyérről és a kalácsról. Azzal együtt, hogy a kontaktlencsekészletek negyedévenkénti megvásárlását a hiúság adójának tartom, még valami berögzött idegenkedés van bennem amiatt, hogy nyúlkáljak a saját szememben. Szóval marad a szemüveg. Épp elég bajom van így is, ráadásul a legnagyobb az, hogy javul a szemem. Persze ezt nem lineárisan teszi, tehát nem lesz a kor előrehaladtával mind kisebb és kisebb szemüvegre igényem, hanem, inkább a vásárlásra kerülő szemüvegek száma növekszik vagy a csiszolandó lencsék bonyolultsága. Eddig bőven elegendő volt egy üveg, amivel közel és távol egyaránt éles képet láthattam, mostanra azonban ami távolra jó, azzal közel nem látok élesen, sőt, félközelre is más kell. Finom munkákhoz szinte már nem is kell, olvasáshoz olvasószemüveg, munkához munkaszemüveg, távollátáshoz távollátó vagy mindezek helyett minimum két progresszív szemüveg - természetesen aranyáron. Még jó, hogy nincs házam, mert akkor vehetnék fel jelzálogot rá..