Elveszett barátok napja

Azt hiszem alapítok egy ünnepet. Tulajdonképpen nem is ünnep, inkább egy emléknap. Az ötlet gazdája tulajdonképpen Csipike, a rendkívüli világéjszaka eszméjével, de a jó ötletek mindenképpen felkarolandóak és továbbgondolandóak, illetve tetszőlegesen átalakíthatóak. Embereket ismerek meg, sokszor évekig beszélünk egymással, aztán egyszer csak, néha minden előjel nélkül eltűnnek. Sokszor ezt konfliktus előzi meg, de van amikor nem vagy én nem veszem észre, de ez van. Az ember eltűnik, a kapcsolat megszakad és soha többé nem kerül elő. Csodálom őket, hogy tudnak valamit így lezárni, mintha becsuknának egy könyvet és vége lenne mindennek. Felteszik a polcra, a többi porosodó öreg kötet mellé, és soha többet nem veszik elő, arról is elfelejtkezve, hogy volt ilyen egyáltalán, nem hogy még olvastak is belőle. Ezért gondoltam az emléknapot, hogy legyen egy olyan nap, amikor hivatalosan is emlékezni lehet rájuk. Persze ez rajtam nem segít, hisz én sokkal többet gondolok rájuk évi egy napnál, de ha meg kell adni a módját, akkor meg kell adni. Kell az a nap és kész! Először úgy gondoltam, hogy az elfelejtett barátok napja lenne a hiteles megfogalmazás, aztán rájöttem, hogy ez pont az ellenkező értelmű lenne a szándékkal, hisz úgy tűnhetne, mintha én felejtettem volna el őket. Így jutott eszembe a frappánsabb - elveszett barátok napja - ami mégiscsak közelebb áll a valósághoz. Hogy melyik legyen a nap? Úgy döntöttem, hogy önkényesen a január 21.-ét választom, hisz az még üres a naptárban. Bele is írom rögtön, hogy nehogy elfelejtsem..