Belem egyre nagyobb. Ami nem lenne baj, ha a brazíliai várost vesszük alapul, ami Brazília északi részén lévő Para szövetségi állam fővárosa. Annak idején Molnár Gábor útleírásából ismerős a hely és szükségszerű a növekedése, hisz minden szépül, épül és fejlődik arrafelé is. Bár az amazóniai esőerdők ezzel párhuzamos pusztulása és pusztítása nem jó hír, de valljuk be, sok mindent nem tehetünk az erdő védelmében, hisz a saját erdeinket se tudjuk megóvni és hát a dzsungel sokkal messzebb van mint mondjuk a Bakony, tehát egy távoli város növekedése és a mi létünk szinte teljesen független egymástól. Szóval a növekedés szükségszerű és nem megállítható. Ami viszont sokkal jobban zavar, a saját belem mérete, amit reggelente szemlélhetek a tükörből. A párhuzamok zavarnak a nagyvárossal, pedig itt a szükségszerűség nem annyira kötött és igényelt mint egy település bővülésénél. Magam ellenérdekelt vagyok a fejlődésben, hisz távoli terveimben nem szerepelt a ruhatáram felbővítése - ráadásul nem is átvitt, hanem szó szerinti értelemben véve. Gyakorlatokat is végzek ennek érdekében, de egyelőre se látványban, sem pedig a súlymérésnél nem látom, hogy bármi is változna. Lehet, hogy a folyamatok a mélyben zajlanak és a felszínre még nem értek el, hogy ott látványos eredményekben nyilvánuljanak meg? Azt hiszem csak ebben reménykedhetek..
2014. január 13., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése