Mert mi megérdemeljük! Idén (is) megrendezték az uniós nyílt napot, ahol az uniós támogatásból megvalósult fejlesztéseket mutatták be a plebsznek. Mi az etyeki Korda Stúdiót néztük meg, mert ide sikerült regisztrálni.
A budapesti helyszínekre, ahova szintén kellett regisztráció, már nem lehetett helyet foglalni, pedig a négyes metró Tétényi úti állomását szívesen megnéztem volna. Telefonos érdeklődésre azt közölték, hogy a jelentkezés megnyitása után másfél órával már be is telt az egésznapi keret. Mondjuk úgy, hogy a metrólátogatásra egy Budapestnyi területről elmehetett 200 (írd és mondd KÉTSZÁZ!) kiválasztott ember. Ha azt vesszük, hogy ha az ott dolgozó munkások meg szerették volna mutatni a munkájukat a családjuknak, nyilván már az több mint 200 ember. Bár akadt helyszín, mégis annyira jellegzetesen magyar volt minden, így a stúdiólátogatás is. Noha mi is regisztráltunk, igaz telefonon, mert neten már nem lehetett, a biztonsági őrnél volt egy kb 15 nevet tartalmazó lista, ahol az érkezők nagy részét nyilván meg sem találta, így a lap aljára ráírta, hogy +3fő. Ezt persze annyiszor, ahányan épp érkeztek. A 12 órás csoportba nyertünk bebocsájtást és az ebédlőben gyülekeztünk. A stúdióról el lehet mondani, hogy szép helyen épült, egy egykori honvédségi területen, de a jelenlegi épületek nem utalnak arra, hogy itt még régebben bánatos bakák vágták a centit Budapest légvédelme ürügyén. Minden új vagy újszerű, fém és üveg, tökéletesen megfelel annak a stílusnak amire azt mondják manapság, hogy modern építészet. A büfé ráadásul nyitva is volt, tehát lehetett enni és inni a semmi közepén, ami jó hír volt. Ide jött értünk egy fiatal nyikhaj gyerek, aki következetesen tegezett mindenkit, ami nem lett volna zavaró, ha előtte mondjuk elmondja azt, hogy a filmvilágban ez a szokás, de így egy kicsit furcsa volt. Ráadásul a szakmai felkészültsége is hagyott némi kívánnivalót maga után, ahhoz képest hogy mint idegenvezető működött, lehetett volna szakmabelibb is. A kiállított mozigépekre például lazán azt mondta, hogy ezek kamerák, pedig az utóbbiakban nincs szükség a nagyteljesítményű vetítőizzókra a műszerek hátulján. A látogatóközpontban, ami normális napokon látogatható és ahol az előbb említett berendezések is helyet foglaltak, megint ízelítőt kaphattunk a rögvalóból. A kiállítás olyan volt mint az ismerős és általam sokat idézett mesében, Mátyás király és az okos lány fabulájában az, hogy a lány vitt ajándékot meg nem is. Itt is voltak kiállított tárgyak meg nem is. Aminek működnie kellett volna az darabra ugyan megvolt, de épp nem működött. A vízi jelenetek felvételére épített trükkmedencében nem lehetett mozgatni a hajót, ráadásul a kisebb bárkát nem érzékelte az érzékelő, nem mentek a tengeri csatát szimuláló vízibombák és az egész a kamerán, ami a jelenetet vette, roppant bénán és művi módon nézett ki. Alig lehetett valamit megtudni a modern filmkészítésről, a bemutatott technika inkább a csodák palotájában állta volna meg a helyét, nem mondom, hogy alapvetően nem érdekes, de akinek küldenek a barátai neten mindenfélét, ezeket a dolgokat már régen ismerte. Volt egy monitor, ahol a Taxidermia c. film maszkmestereinek a munkáját mutatták be, az kifejezetten érdekes volt (bár a filmet nem fogom megnézni) de erre a témára is csak egy tárlót és egy monitort szántak. Szó sem esett az operatőri munkáról és a világításról sem, a vágást ne is említsem, mint ezek szerint elhanyagolható tényezőket a filmgyártás területén. A kiállítás amúgy látogatható, de pénzért, amit persze nem ér meg, de ezen a mai napon az ár/érték arány épp megfelelő volt. Megmutattak még két díszletutcát, az egyik egy New York-i téma, ahol a Hellboy 2.-őt is forgatták,
illetve a Borgiák helyszínéül szolgáló településrészt. Zseniális a díszletépítők művészete, mikor is a habszivacsból tökéletes ódon utcaköveket tudnak csinálni úgy, hogy milliméterekről is képtelenség megkülönböztetni az igazi követ a habszivacstól. (Mondjuk a díszletépítőkről sem volt semmi a látogatói központban.) Megmutattak még egy bazi nagy üres hangárt is azzal, hogy ez egy stúdió, de az kevéssé kötött le, hiszen nem volt benne semmi. Összefoglalva - a kirándulás érdekes volt, annak ellenére, hogy jellegzetesen magyar volt az egész. Ha én csinálom, egész más koncepció mentén építem fel ezt a látogatói központot. (Praktikusan lehetett volna egy virtuális filmforgatásra építeni úgy, hogy a látogató előtt készüljön el a film a kezdetektől egész a moziváltozatig, amit aztán a látogatás végével meg is lehetne tekinteni.) A belépőjegy árát szerintem nem éri meg, de ha valakinek van rá módja, hogy a mai alkalomhoz hasonlóan ingyen megnézhesse, semmiképp ne hagyja ki.
A budapesti helyszínekre, ahova szintén kellett regisztráció, már nem lehetett helyet foglalni, pedig a négyes metró Tétényi úti állomását szívesen megnéztem volna. Telefonos érdeklődésre azt közölték, hogy a jelentkezés megnyitása után másfél órával már be is telt az egésznapi keret. Mondjuk úgy, hogy a metrólátogatásra egy Budapestnyi területről elmehetett 200 (írd és mondd KÉTSZÁZ!) kiválasztott ember. Ha azt vesszük, hogy ha az ott dolgozó munkások meg szerették volna mutatni a munkájukat a családjuknak, nyilván már az több mint 200 ember. Bár akadt helyszín, mégis annyira jellegzetesen magyar volt minden, így a stúdiólátogatás is. Noha mi is regisztráltunk, igaz telefonon, mert neten már nem lehetett, a biztonsági őrnél volt egy kb 15 nevet tartalmazó lista, ahol az érkezők nagy részét nyilván meg sem találta, így a lap aljára ráírta, hogy +3fő. Ezt persze annyiszor, ahányan épp érkeztek. A 12 órás csoportba nyertünk bebocsájtást és az ebédlőben gyülekeztünk. A stúdióról el lehet mondani, hogy szép helyen épült, egy egykori honvédségi területen, de a jelenlegi épületek nem utalnak arra, hogy itt még régebben bánatos bakák vágták a centit Budapest légvédelme ürügyén. Minden új vagy újszerű, fém és üveg, tökéletesen megfelel annak a stílusnak amire azt mondják manapság, hogy modern építészet. A büfé ráadásul nyitva is volt, tehát lehetett enni és inni a semmi közepén, ami jó hír volt. Ide jött értünk egy fiatal nyikhaj gyerek, aki következetesen tegezett mindenkit, ami nem lett volna zavaró, ha előtte mondjuk elmondja azt, hogy a filmvilágban ez a szokás, de így egy kicsit furcsa volt. Ráadásul a szakmai felkészültsége is hagyott némi kívánnivalót maga után, ahhoz képest hogy mint idegenvezető működött, lehetett volna szakmabelibb is. A kiállított mozigépekre például lazán azt mondta, hogy ezek kamerák, pedig az utóbbiakban nincs szükség a nagyteljesítményű vetítőizzókra a műszerek hátulján. A látogatóközpontban, ami normális napokon látogatható és ahol az előbb említett berendezések is helyet foglaltak, megint ízelítőt kaphattunk a rögvalóból. A kiállítás olyan volt mint az ismerős és általam sokat idézett mesében, Mátyás király és az okos lány fabulájában az, hogy a lány vitt ajándékot meg nem is. Itt is voltak kiállított tárgyak meg nem is. Aminek működnie kellett volna az darabra ugyan megvolt, de épp nem működött. A vízi jelenetek felvételére épített trükkmedencében nem lehetett mozgatni a hajót, ráadásul a kisebb bárkát nem érzékelte az érzékelő, nem mentek a tengeri csatát szimuláló vízibombák és az egész a kamerán, ami a jelenetet vette, roppant bénán és művi módon nézett ki. Alig lehetett valamit megtudni a modern filmkészítésről, a bemutatott technika inkább a csodák palotájában állta volna meg a helyét, nem mondom, hogy alapvetően nem érdekes, de akinek küldenek a barátai neten mindenfélét, ezeket a dolgokat már régen ismerte. Volt egy monitor, ahol a Taxidermia c. film maszkmestereinek a munkáját mutatták be, az kifejezetten érdekes volt (bár a filmet nem fogom megnézni) de erre a témára is csak egy tárlót és egy monitort szántak. Szó sem esett az operatőri munkáról és a világításról sem, a vágást ne is említsem, mint ezek szerint elhanyagolható tényezőket a filmgyártás területén. A kiállítás amúgy látogatható, de pénzért, amit persze nem ér meg, de ezen a mai napon az ár/érték arány épp megfelelő volt. Megmutattak még két díszletutcát, az egyik egy New York-i téma, ahol a Hellboy 2.-őt is forgatták,
illetve a Borgiák helyszínéül szolgáló településrészt. Zseniális a díszletépítők művészete, mikor is a habszivacsból tökéletes ódon utcaköveket tudnak csinálni úgy, hogy milliméterekről is képtelenség megkülönböztetni az igazi követ a habszivacstól. (Mondjuk a díszletépítőkről sem volt semmi a látogatói központban.) Megmutattak még egy bazi nagy üres hangárt is azzal, hogy ez egy stúdió, de az kevéssé kötött le, hiszen nem volt benne semmi. Összefoglalva - a kirándulás érdekes volt, annak ellenére, hogy jellegzetesen magyar volt az egész. Ha én csinálom, egész más koncepció mentén építem fel ezt a látogatói központot. (Praktikusan lehetett volna egy virtuális filmforgatásra építeni úgy, hogy a látogató előtt készüljön el a film a kezdetektől egész a moziváltozatig, amit aztán a látogatás végével meg is lehetne tekinteni.) A belépőjegy árát szerintem nem éri meg, de ha valakinek van rá módja, hogy a mai alkalomhoz hasonlóan ingyen megnézhesse, semmiképp ne hagyja ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése