Magamban füstölgök. Sokan előjoguknak tartják a dohányzást, ami nem is zavarna amíg otthon, lakásuk lelkes magányában tennék mindezt. Ahogy öregszem, egyre jobban zavar az, hogy nem tudok úgy nyugodtan megállni egy buszmegállóban, hogy az elkerülhetetlen és a közlekedésből eredő szagok mellé ne borítana ködfüggönybe egy kedves embertársam. Ha arrébb állok, akkor kisvártatva jön még egy, vagy esetleg több. természetesen szélirányban állnak, menekülési lehetőséget nem nyújtva, méterekre beszennyezik a levegőt az utálatos és el nem kerülhető szaggal, és ha jön a busz, egy mélyet, egy utolsót szippantanak a dekkből, hogy majd a füstöt már odabenn fújják ki, a csikket hanyagul a busz alá pöccintve. 'Csodálom' ezeket az embereket, hogy képesek akár a Himalája tetejére is felcipelni egy doboz cigit, de ha elszívták a szálat, akkor azonnal meg kívánnak szabadulni tőle, vállalhatatlan és cipelhetetlen terhet jelentve ott dobják el, ahol éppen eszükbe jut..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése