Jobban élünk..

Jobban élünk, mint négy éve! Ez már biztos, hiszen magamon látom. Ránk penészedett egy darab sajt a hűtőben, pedig szem előtt volt, de sokszor az bújik el legjobban, ami ott van az orrunk előtt. Elég csúnyán nézett ki, a modern csomagolás nem csak eladhatóvá teszi a terméket, de a gombák növekedésének is kedvez. Szinte láttam lelki szemeimmel, ahogy vad gombatörzsek eszik a sajtomat. Persze a sajt maga is bizonyos gombatörzsek munkájának a gyümölcse, szóval itt nem egy szimbiózis volt, hanem öldöklő testvérháború! Pár éve még egészen biztosan megmostam volna, vagy megkapargatom egy késsel a felszínét és minden további nélkül megeszem így, de hatott rám a nej aknamunkája, aki azt állítja, hogy a penész nem csak a felszínen hat, hanem fonalakat ereszt orvul bele a matériába is, úgyhogy ahol csak megjelent, ott kénkő és pusztulás jár a nyomába és mehet az egész a kukába. Ilyenkor persze az eszembe jut, hogy ha ő ott lett volna Franciahonban, akkor az eredeti rokfort is a kukában végzi, szóval időnként célszerű megkóstolni a dolgokat, bárhogy is néznek ki, vagy alapvetően előítéletesek vagyunk velük szemben. De nem tudtam feledni a feddő szavakat, így gondosan leszeleteltem a sajt külső rétegét és fájó szívvel, de a kukában landolt a dolog. Mi ez ha nem a határtalan jólét?

A sajt

Olvasom ezt a balhét, ami kirobbant itt a sajtok körül, hogy egy cég, mindenféle lejárt sajtból akart emberi fogyasztásra szánt élelmiszert előállítani. Olvasom a cikket és a felháborodott hozzászólásokat is. Jó lenne már tisztába tenni végre az élelmiszer szavatosság kérdését. Annál is inkább, mert például sajtok esetén nem lehet jóféle érett sajtokat kapni. A forgalomba kerülő camembert vagy pálpusztai a minőségmegőrzési idejének letelte után sem igazán érett, pedig akkor már elvben emberek kidobnák, vagy kidobatnák velünk. Jó, vannak túlzások is a műfajban, de figyelembe kellene venni azt, hogy pl a casu marzu sajtot sem lehetne legálisan forgalomba hozni, pedig Korzikán eszik. Igaz, gyomor kell hozzá, de eszik. Arról nem is szólva, hogy bizonyos dolgok, mondjuk a kősó évmilliókat pihen egy hegy üregeibe zárva, mi megtaláljuk, kibányásszuk, zacskóba töltjük és eladjuk - de a zacskón ott áll az, hogy minőségét megőrzi mondjuk két évig, tehát, ha jön az ellenőr és megtalálja lejárat után a sót a polcon, akkor jön a bírság. A sajt a tej tartósításának egyik eszköze volt annak idején, az emberek így tudták eltenni szűkösebb időkre a tejet, hogy ne kelljen kidobálniuk. Évekig megvolt, legfeljebb előbb vagy utóbb ölni lehetett volna és megkarcolta az üveget is. Na jó, ne együnk mindenféle penészes, lárvás dolgot - bár én továbbra is kedvelem a rokfortot, de legalább gondoljuk át ezt, mielőtt elkezdünk véres szájjal betiltatni mindent. Túl sok élelmiszert dobunk ki mindenféle okra hivatkozva. Át kéne ezeket a dolgokat rágni és kitalálni valamit, ami jó a kecskének is és a káposztának is.

A sajt

Tegnap ismét szembesültem svábságom negatív hatásával, amikor megpillantottam az egyik élelmiszerbolt polcán a kedvenc sajtomat. Már legalább 15-20 éve ácsingózom azután, hogy birtokoljak egy darabot belőle, de eddig még mindig elriasztott az ára. Furcsa, hogy lassan húsz éve vágyom rá, de már akkor is drágának tartottam. 1700 magyar forint egy tizenöt dekás sajtdarabért még mindig a túlzás kategóriájába tartozik nálam. De már mutatkozott némi megingás a vásárlás irányába, az utolsó pillanatban tettem vissza a polcra. Még tíz év, és lehet, hogy meg fogom venni? Lehet, hogy tényleg öregszem..

Rokfort

Bizonyos dolgok születése balladai homályba vész. Derengő emlékeim szerint a rokfort sajt születése a véletlennek köszönhető. Egyszer egy pásztor amikor a nyáját legeltette épp túl volt az ebédjén. A desszertként kapott sajtot ínséges időkre gondolva eldugta egy kis barlangfélében, azután jól el is felejtkezett a dologról. Másfelé járt a nyáj, másfelé volt neki is dolga jó sokáig. Ám amikor legközelebb is arra járt, eszébe jutott az eldugott sajt. Megkereste, megkóstolta és finomnak találta. Mindez arról jutott eszembe, hogy az oldalbordám levágván a penészes részeket a sajtról a kukába dobta mielőtt megkóstolhattam volna azzal a felkiáltással, hogy ez egészségtelen, hiszen láthatóan penészes. Eszembe ötlött, hogy nagy szerencséje van a világnak, hogy az eldugott érett sajtot a pásztor kereste meg és nem a felesége. Ha az utóbbi találja meg, most rengeteg finomsággal lennénk szegényebbek. Tanulsága az esetnek az: A nagy dolgok születésénél néha előny az, ha távol tartjuk tőle a nőket..