Halálcsapda

Jut eszembe arról, hogy milyen szép is az időjárás errefelé, mert az ebéd utáni sétánkat - raktárkör - le kellett rövidíteni, mert rákezdett zuhogni az eső. Persze az intenzív csapadéknak hála most is eláztam, de korántsem annyira sikerült mint pénteken és megvolt az a mindenképpen pozitívnak tekinthető eredménye, hogy miután bejöttem, meg tudtam törülközni a klotyóban kéztörlővel és nem kellett tökig csuromvizesen a kocsiban megszáradnom, vezetés közben. Szóval vallak még jobb pillanataim. A dolog úgy kezdődött, hogy tettem egy könnyelmű ígéretet a nejnek, hogy hazafelé megállunk Velencében egy outletben, mert hova járjon az ember outletbe, ha ugye itthon a dolgot amúgy rühelli, mint varjú a rohadt tököt. Na de az ember feleségének is örülnie kell, én meg összeszorítom a fogam és tűrök. Ilyenkor jókat szoktam aludni a kocsiban, vagy elolvasok egy könyvet félig, vagy akár teljes egészében is, de most problémát jelentett némi biológiai jellegű alhasi, félállati sürgetés, így követtem a nőt a plázába. Más akkor változó intenzitással szemergett, de az vállalható volt. Így persze nem vittem magammal se kalapot, se ernyőt. Utóbbi súlyos, sőt végzetes hibának bizonyult, de akkor ez még nem látszott. Preventíve adtam egy pmr rádiót a nejnek, hogy ne vesszen el, majd szabadon engedtem azzal, hogy egy óra múlva elindul az autó, akár benne ül, akár nem. Gondoltam, hogy most majd szépen visszasunnyogok a kocsiba, a dolgomra. Ekkor persze elkezdett irgalmatlan módon ömleni az eső és - ilyen még nem történt velem eddig soha - tökéletesen elveszítettem a térérzékelésemet. A tök ugyanolyan terek és boltok teljesen összezavartak. Az égieket is igénybe vettem kínomban, egész jó térkép van a dologról a maps-on, de a telefont csak az árkádok alatt vehettem elő, mert nem volt hozzá búvártok én meg árkádról árkádra rohangáltam, de nem jutottam el a kocsiig. Egész egyszerűen csapdába estem! Ekkor megszólalt a rádió és bejelentkezett a nej is, akinek volt egy fél ernyője, ami alá be tudtuk dugni a fejünket és így végül kettesben megtaláltuk a parkolót és az abban álló autónkat. Persze úgy néztünk ki, mint akik frissen másztak ki a medencéből, de volt időnk párologni egész a szlovén határig, ahova így egész szárazon sikerült belépni. Tanulság? Na az nincs. Legközelebb viszek magammal ciántablettát, ha újra elvesznék egy outletben, hogy megkíméljem magam a szenvedéstől..

Soproni gondolatok

Minden nyaralás véget ér egyszer - így az enyémnek is vége szakadt. Pár nap kényeztetés volt a mindennapi robot után, bár nem voltam épp kényeztetésre legideálisabb állapotban, ugyanis megfázással (vagy allergiával) küszködök éppen. Sopron egy csodaszép város - ezt már a múltkor is meg kellett állapítanom, szinte már Ausztria. Ezt a gondolatot megerősíti az utcákon közlekedő és parkoló osztrák rendszámú autók hata és a sok német szó, amit térülve fordulva hallhat az utazó. Ezzel együtt a város továbbra is hűséges, bár egy mostanság tartandó népszavazás eredményében már nem lennék annyira biztos, de a város összes vendéglőjében soproni sör volt, és ha kértem, elsőnek azt ajánlották. Mi ez, ha nem hűség a javából?