Tegnap megsértettem önérzetében egy embert. Nem mintha nagyon megrázna a dolog - szerintem igazam volt és a személyemet illetően belefér a goromba pokróc jellemzés azért, mert többnyire kimondom amit gondolok - őszintén - amit többnyire mások rosszul viselnek. (Mostanság néztem a Róma című sorozatot és anélkül, hogy eddig tudtam volna róla az ott szereplő egyik alak, bizonyos Lucius Vorenus őszintesége és egyenessége ragadott meg - őt tekintettem példaképemnek már azelőtt, hogy megismertem volna - talán csak az ereje és az erőszakra való hajlama hiányzik belőlem - de ez valószínű az adott kor sajátja volt inkább, mint szükségszerű velejáró.) Szóval a konfliktus lényege az volt (A konkrét eset leírása nélkül) hogy van egy olyan ember aki szerint a világ jó és felesleges dolgokból áll. A jó dolgok azok, amiket és ahogy ő használ, a többi mind felesleges és hiábavaló. Tegyük fel, hogy ez az ember dönthet bizonyos kérdésekről, például az almatermesztésről. Eddig nem támogattuk az almatermelést, történelmi okból. Most népszavazást írt ki, hogy nála lehet megszavazni azt, hogy legyen-e alma a jövőben. Miközben ő másik fórumon közli, hogy felesleges az alma, mert ő nem szereti, és mindenki béna aki almát használ. Erre én kétségbe vontam az őszinteségét a szavazást illetően - hisz a belátásom szerint az ilyen esetekben minimum tartózkodni illik. Ezen ő megsértődött, holott nyilván meg is beszélhettük volna, de megsértődni mindig egyszerűbb. (Bizonyos politikai pártok képviselőire emlékeztet a dolog akik az érvek hiányát inkább sértődöttséggel pótolták és kivonultak ahelyett, hogy próbálták volna megoldani a felmerült gondokat.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése