Újabb költői kérdés jön. Hogy lehet az, hogy találkozom valakivel aki csak nekem fontos, és én érzem, hogy szükségem van rá, de ezek csak pusztába kiáltott szavak maradnak a részemről? Tudom, az ember ne szaladjon olyan szekér után, ami nem fogja felvenni, de úgy látszik különös tehetségem van ilyen szekerek kiválasztásához és üldözéséhez...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése