Tegnap véget ért az életem egyik jelentős(?) szakasza. Új lakásba költöztünk. A költözés mindig egy új változást hoz, úgy érzem a lelkem egy darabja maradt ott Kismaroson. Szerettem ott lakni, bár szükségmegoldás volt (A nagynéném fogadott be bennünket.) Furcsa az, hogy amikor Pestről eljöttünk, csak megkönnyebbülést éreztem, és érzek most is, ha arra gondolok, most viszont szinte fáj az új lakás ürességszaga, a rengeteg doboz és holmi ami között élünk, a dobozok, amik kiontják a tartalmukat és azok békésen várnak arra, hogy majd egy éhes szekrény elnyelje őket. Most egy új kor jön, a rámolás kora. Ez az, amit szívesen kihagynék, de tudom, hogy senki sem csinálja meg helyettem.. Brrr.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése