A mai eredeti téma a macska, miután jól kidühöngtem magam a töketlen bankom miatt. Szóval jelentős eredményeket értem el a macskával. Tegnap este a film alatt (Ami arról szólt, hogy mennyire egészségtelen ha kobrák harapnak meg) ölemben a macskával arra jöttem rá, hogy az együtt töltött lassan fél év alatt megszeretett. Alaposan meg lettem mosdatva általa, a film alatt, végignyalta mind a két kezemet, mintha a gyereke lennék. Ezt nagy műgonddal és akkurátusan tette, fél szemmel se a képernyőt figyelve, pedig izgalmas volt (, hogy először emberek kobrákat kergetnek, majd kobrák embereket, aztán emberek a kórházba sietnek változatosan gusztustalan tüneteket produkálva. ) Ehhez persze jelentős erőfeszítéseket kellett tennem, aminek egy része a változatos élelmezése volt, tehát az út a egy része a hasán keresztül vezetett, a másik része pedig a kitartó dédelgetés volt. Elég öntörvényű jószág, a nagynéném kegyeletből tartja (a nagyanyám cicája volt) de nem igazán szereti simogatni, mert viszolyog mindenféle szőrös állat érintésétől, de azért az állítása szerint szereti. Higgyük el neki.
Azt még nem is említettem, hogy én vagyok a macska nagynénje, ami első hallásra kicsit furcsának tűnhet, de ennek története van. A gyerek kényeztetésének folyománya volt a részéről annak a megállapítása, hogy a nagynéniknek szabad a gyereket kényeztetni, majd a szülők nevelik. Mivel a macskát ő neveli és én kényeztetem, ebből a fentiek ismeretében következik az, hogy nekem kell lennem a macska nagynénjének. Briliáns logikai levezetés volt, hiába, én ezt szeretem. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése