Van egy elméletem a kapcsolatokról. (Baráti és társas kapcsolatokra egyaránt igaz lehet, de ezt bizonyítsa be más.) Saját tapasztalatból tudom, hogy ez nagyjából minden kapcsolatnál hasonlóan működik. Ha netalán az utókor meg akarna rólam emlékezni, ez egy jó apropó lehetne. A 'Sparhelt féle sejtés' nagyon jól hangzik, mint név. Szóval:
Egy kapcsolat felbontható három fázisra. Az első az ismerkedési fázis, olyankor fedezzük fel, hogy mennyire hasonlítunk a másikra. Ez a dolog legjobb része. A második fázis az, amikor már elfogytak a közös dolgok, de még mindig jó együtt, a harmadik az, amikor azt vizsgáljuk, hogy mennyi mindenben különbözünk mégis a másiktól.
A legtöbb kapcsolat itt ér véget. Az igazi az, ami a második fázisban marad, vagy a harmadik után sem szakad meg. Sajnos nagyon kevés ilyennel találkoztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése