Macskája van

Szakember választani sosem egyszerű. Már csak azért sem, mert hol kevés van belőle, hol pedig sok és ha nem állnak rendelkezésre referenciamunkák, akkor a döntés is meglehetősen bonyolult. Ha kevés van belőlük, akkor a szükség az ami dönt és a kompromisszumokat a vásárló (azaz mi) hozza. Ha sok van , akkor miénk a döntés felelőssége és dönteni valahogy kell. Most például biciklijavítót keresek. Többet is tudok a környéken, Dunakeszin legalább kettőt, de a falumban is van legalább két szakember. A dunakeszi emberek közül egy már leszerepelt, mert amikor átfűzettem vele a kerekeim, elveszítette a sebességmérő jeladóját és napirendre is tért volna felette, így is csak hosszas könyörgésre volt hajlandó megkeresni és ezzel még ő tett nekem szívességet. Na ilyen helyre sem megyünk többet, így ez a hely ugrott. Van a faluban lévő két hely, az egyikről biztosan tudom, hogy őrült - volt vele egyszer dolgom, így inkább azt is kihagynám. Versenyben van tehát egy Dunakeszin, egy pedig a falumban. Na de mi döntsön? Mivel nincsenek se rossz, se jó tapasztalatok, azt hiszem megvan a vezérelv. A földimnek ugyanis van macskája az üzletben. Ez mindenképpen olyan hír, ami megéri azt, hogy ő kapja a munkát. Ha az emberrel nem jutok zöldágra, legfeljebb megbeszélem azt a macskájával. Ha jól fogja végezni a dolgát tudhatom, hogy a macska miatt lehet, ha pedig rosszul, akkor levonom a konzekvenciát - 'Kár, pedig még macskája is volt..'