Üti

Azt hallottam a katonáéknál, hogy nem az a legény aki állja, hanem az aki Üti. Ez akár nagyzolásnak is tűnhet tőlem, ugyanis sosem voltam katona. Szerencsére nem tartottak rám igényt, így egy nagy halom katonatörténet mesélési lehetőségétől fosztottak meg, továbbá a dohányzásra és masszív ivásra sem szoktam rá - utóbbiakat kevéssé bánom. De nem ezért hoztam elő azt, aki Üti, hanem eszembe jutott. A kölök rendszeresen panaszkodik arról, hogy a tornatanár az, aki őt rendszeresen üti. Mindig talál rá valami okot, hogy nyakon csapja, olyan mintha ezt élvezné. Tudom a gyerek korlátait - néha igen nyegle tud lenni és az ábrázata olyankor olyan, mintha nagy neonfényekkel lenne kiírva a feje fölé, hogy üss meg - jó lesz! és úgy látszik ennek a felszólításnak a tanár sem tud ellenállni. Amúgy róla, mint tanárról megvan a különbejáratú véleményem, amit már korábban le is írtam, most elég legyen annyi, hogy magam sem szerettem, sőt a korosztályomból se állnék neki olyanokat keresni, akik kedvelték - lévén nem szeretem az eleve lehetetlen küldetéseket. Nem hiába mondhatja a nép, hogy aki nem tudja csinálni, az oktatja és aki tanítani sem tud, az a tornatanár..