2013. december 31., kedd

Boldogat

Azon gondolkodtam, hogy a frázisszerűen elmondott újévi jókivánságokat vajon ki mennyire gondolhatja komolyan. Persze, az alapfeltételezés az, hogy nem kívánunk egymásnak direkt rosszat, ha amúgy nem utáljuk a másikat, illetve ha igen, a 'Boldog újévet!' után elsuttogott 'Dögölj meg!'-et meg úgysem fogja meghallani rajtunk kívül senki és valószínű, hogy a hatása is csak a lelkünknek lesz jó vagy a kedélyállapotunkat javítja fel a 'jól megadtam neki!' állapotával. Szóval, ha azt mondjuk valakinek, hogy legyen boldog a következő éve, ez pusztán csak rutin, vagy tényleg szeretnénk is? Ha egy év múlva azt halljuk, hogy tényleg jobb lett neki mint volt, tudnánk-e ennek igazán és szívből örülni? Vagy keserű irigység kerít inkább hatalmába? Ha az utóbbi, akkor lehet, hogy inkább nem is kéne kívánni semmit..

Nincsenek megjegyzések: