Tegnap beszélgettem anyámmal, mert időnként fel szokott hívni. Elmondta, hogy egy osztálytársa meghalt és ezzel kapcsolatban életet értékelt. Sokszor piszkált már azért, hogy hagyjam abba a repülést, mert az veszélyes dolognak látszik a szemében, de most állítólag átértékelte a dolgot. Rájött, hogy az életet élvezni kell, a mának kell élni, mert ki tudja mit hoz a holnap. Állítólag többet már nem is fog piszkálni a dolgaim miatt (ebben azért nem hiszek) mert (ezekkel a szavakkal mondta) ha majd ott fekszem a sziklákon szétloccsant aggyal, akkor ő nem szomorú lesz, hanem örülni fog, mert tudja, hogy előtte én olyasmit csináltam, aminek örültem. - Nos, én azért nem így szeretek gondolni a repüléseimre. Hiába, azért nincs is jobb dolog az anyai szeretetnél a világon..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése