Poligamy

Láttam egy színdarabot. Ez nem lenne akkora hír, ha rendszeres színházba járó lennék, de kultúrtoprongyi minőségemben viszonylag kevésszer jutok el ilyen helyre, úgyhogy mindenképpen érdemes megemlékezni az évente egy vagy kétszeri alkalomról. A darabot a nej választotta, lévén olvasta könyvben és tetszett neki a téma, gondolta érdemes lenne megnéznünk. A Madáchban játszották - itt még nem sejtettem semmit és mivel nem végeztem előtanulmányokat, hanem teljesen rábíztam magam az asszonyra, meglepetésként ért, hogy egy musicalra sikerült beülnünk. Nem tudom ki hogy van vele - meg ugye kinek a pap, kinek meg a neje - a magam részéről nem szeretem a musicalokat, legalábbis színházban. Ahogy a Hair, vagy a Jézus Krisztus zseniális zeneként vagy filmben, színfalak között biztosan nem nézném meg. Ilyen vagyok és kész. Egy darabban vagy játsszanak, vagy énekeljenek, de egyszerre ne csinálják mindkettőt - ez az alapelvem. A történet valahol az Idétlen időkig alapproblémájához hasonló, azaz mit csinál a főhős, ha olyan helyzettel szembesül, hogy mindenki őrültnek tűnik (illetve a helyzet is az) csak ő egyedül normális. A példaként felhozott műben a főszereplő minden nap ugyanazt a napot élte meg, itt a hős úgy ébredt, hogy minden nap más nőt talált az ágyában, akiről mindenki úgy tudta, hogy az aktuális barátnője és mindig is az volt. Őrület! Persze sok lelki tusa és szenvedés (azaz karének és dalban elmondott szívfájdalom) után kibogozódnak a szálak, a hősünk reménytelen szerelme elnyerte végső jutalmát. Taps, függöny, taps. Jó, hogy az ember nem vár egy romantikus vígjátéktól (mint utóbb kiderült az volt - na például ezt sem tudtam!) magvas gondolatokat, de így, az előtanulmányokkal együtt egy kicsit blőd volt az egész nekem. Gondoltam, hogy elolvasnám a könyvet, hogy az is blőd-e ennyire, de a nej szerint igen, én meg nem vagyok mazochista, szóval azt hiszem inkább kihagyom. A zene minőségére nem volt kifogásom, a szereplők fiatalok voltak, a nők csinosak, ugrabugráltak jó sokat - ez jót tett az ember evolúcióba vetett hitének, a bögyös színésznők újra megerősítettek abban, hogy jó dolog az emlősök rendjébe tartozni. Egy hüllőszínház bizonyára sokkal unalmasabb látvány lehet, tojásokkal és szanaszét rohangáló rágcsálókkal együtt is. Szóval sokat várni lehet - de nem érdemes, szódával egynek elmegy a hasonló klisére készült darabok között.