Fenntartható fejlődés

A fenntartható fejlődés fontos dolog. Jutott eszembe mindez arról, hogy a szobám végében egy állványon porosodó csokoládé nyulak és télapók aszott tetemeire nézek. Más nyilván megette volna őket, vagy persze nem - ki tudja? Én először emlékbe tettem el, aztán okafogyottá vált a dolog, mert másra nem is alkalmas, mint megtestesítsen egy álmot vagy valami kézzel nem fogható dolgot. Hajdanán, ártatlan kakaóbabokat mészároltak le, majd aszaltak, törtek, porítottak a remény miatt - már, hogy valaki egyszer meg fogja enni és ezáltal kerül vissza a tápanyag körforgásba, lesz belőle újra föld és víz. Ehelyett itt szárad az asztalom végében, egyszer ha nem leszek, vagy gyengébb pillanatomban, esetleg a Köjál soron következő látogatásakor kikerül az egész a szemétbe, nem valósítva meg az álmot, a mikulásfigurák sorsát, az örök körforgást. Jutott eszembe az, hogy miért nem lehet fa télapókat kapni. Ajándékozhatnánk egymásnak őket, ki lehetne tenni emlékbe is, de bármikor tovább is lehetne adni, nem kéne annyi jó kakaóbabot a nemlétbe tolni. Fa télapókra vágyom. Kísértésbe sem esnék, ráadásul nem is hizlal. Csupa előny..