Gondoltam arra, hogy megírom a Trabis élményeimet, bár ezért nem akartam új blogot indítani, hisz csak egy hetet lesz nálam az autó. Maga a Trabant nem igazán újdonság a számomra, hisz volt Trabim - Döme, de a kocsi ami most nálam van, noha én vagyok papíron a tulajdonosa, anyám autója - Bence. Döme nagyon a szívemhez nőtt, sokezer kilométert levezettem vele és mindig hazahozott. Valahogy a kocsik keresztbe utálták a tulajdonosaikat, Döme gazdája anyám volt, Bencéé meg én, ezzel szemben Döme anyámat hagyta ott mindenütt, Bence meg engem. Emlékszem, hogy toltam végig Bencét a Karolina úton fölfelé, és nem tudtam beindítani, mert volt egy mágneskapcsoló problémája. Döme anyámat hagyta a munkahelye előtt, de lementem, beültem és hazajöttem vele. Döme már a múlt, már csak Bence van és a viszonyunk továbbra sem teljesen egyértelmű. Ma reggel ugrálni kezdett mint a bakkecske és teljesen elerőtlenedett. Azt hittem, hogy szégyenszemre nem fogok tudni bejönni a céghez, pedig az utóbbi időben igyekszem én gondoskodni a járműről, mert anyám alig jár vele és teljesen elhanyagolja. Szerencsére az elektromos vezetékek megnyomkodása úgy tűnik megoldotta a problémát - más egyebet az út mellett amúgy sem tudtam volna vele csinálni. Tegnap kinyomtam az ablak rését sziloplaszttal, hogy ne csurogjon be a víz, ma benzinszűrőt kellene cserélnem benne, mert a régi már eléggé koszos. Karosszériáshoz is el kéne vinni és szeptemberben meg vizsgára. Remélem meg fog szeretni, ha már így igyekszem törődni vele..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése