Ma Eoin Colfer - Ja és még valami...' című könyvét elemzem, sajátságos és egyéni ízlésem alapján. Leszögezném, hogy a szerző neve nekem nem mond semmit. Ez azért fontos, mert vannak olyan szerzők, akiktől bármit megveszek, akár beleolvasás nélkül is, de ebben az esetben ez a helyzet nem állt fenn. A mű úgy hirdette magát mint a Galaxis útikalauz stopposoknak trilógia folytatása - már több figyelmet érdemelt. Douglas Adams az egyik kedvencem - na ő például olyan, akitől bármit megvennék, ha még írna, de sajnos tragikus hirtelenséggel eltávozott az élők sorából, úgyhogy az életműve ezzel lezárult. A könyvbe beleolvasva első blikkre tetszett. Ahogy Zádori Bence - Rideg Sándornak, úgy Eoin Colfer is eltalálni látszott az eredeti szerző stílusát, így viszonylag bátran vásároltam meg a könyvet. Imádom Adams fanyar humorát és határtalan, de jó értelemben vett hülyeségét, ugyanakkor a történetvezetését is, így könyveit többször is olvastam, sőt majdnem kívülről meg is tanultam őket. Ez a könyv azonban csak árnyéka az eredetinek és szégyenszemre ki sem tudtam olvasni. Ahogy Adamsnál a hülyeség a történettel és a humorral egységet képez és nagyon finoman van adagolva, itt az egyetlen szempont csak az volt, hogy minél több hülyeséget helyezzenek el egy lapra. Nos, ezt el is érte Colfer, de többet sajnos nem. Olyan mint a gejl sütemény, ami látszólag ugyanabból a hozzávalókból van mint mondjuk egy oroszkrém torta, csak ebből nem lehet két kanálnál többet enni hányinger nélkül. Úgyhogy kérésre, bárkinek féláron odaadom azzal a feltétellel, hogy nem adhatja vissza..
2012. augusztus 16., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése