Őrültek

Vagy csak szimplán szociálisan érzéketlenek? Ki tudhatja ezen a szinten biztosan? A nej mesélte, hogy hétvégén a gyerekkel síelni voltak és a gyerek ruháját, miután átöltözött, egy padon helyezte el. A kabátot és a többi ruhát tartalmazó zacskót nem szétszórva, hanem egy halomban tette le. A kabátot felakasztva, a zacskót a pad ülőrészén. Nem arról volt szó, hogy ne lett volna elég hely a padokon, de jött egy ember és ráült az egészre. Nyilván kényelmesebb lehetett, ráadásul nem is kellett a hideg fára ülnie, ezért ráült a holminkra. Egy idő múlva rájött, hogy a zacskón kényelmetlen ülni, ezért azt félrelökte. A kabát leszakadt az akasztójáról - de nyilván ez a mi problémánk. A lény (lány volt) akkor sem szólt semmit, amikor a nej kibányászta alóla a holminkat és arrébb rakta. Erről egy volt kollégám jutott eszembe. Egy másik kollégám kalapban járt, és a fejfedőt a maga melletti széken tárolta. Az ominózus kolléga, amikor ott volt dolga, lazán ráült a kalapra, kvázi tönkretéve azt, sőt amikor mondták neki a dolgot, hogy azért ezt nem várták tőle, még ki is oktatta a kalaptulajdonost arról, hogy a szék az ülésre való és nem kalaptárolásra. Az eset úgy látszik nem egyedi, de nem tudom mi lenne az ésszerű megoldás. Egyből ütni kéne?

Őrültek

Sokkal több őrült van, mint ahogy az ember képzelné. Persze vannak jószándékú dilinyósok és kedves hibbantak is, de többségben a vérprofi, megátalkodott és végletekig beképzelt igazi hülyék vannak. Az a nézet hatalmasodik el rajtam, hogy én vonzom őket. Lehet mondani, hogy a hasonló a hasonlót vonzza, ezek szerint én is őrült lennék, de szívem szerint inkább a fizikai megközelítést választanám - hiszem a mágnesen pólusok közül is az azonos neműek taszítják és az ellentétes pólusok vonzzák egymást. Ez mégiscsak kedvezőbb rám nézve. Ha a 22-es csapdáját vesszük alapul, ha felismerem saját őrültségem, akkor nem lehetek őrült. Ebből a szempontból meg jobb lenne őrültnek lenni, hisz a saját őrültségem felismerése rekesztene ki a hasonszőrűek klubjából. Mindenesetre eléggé lehangoló megismerni valakit és rájönni arra, hogy menthetetlenül hibbant. Ilyenkor újra elővesz a csüggedés..

Mici

Nem célom a közönségemen filozofálgatni és nem is sértésnek szántam ezt a kis írást, de felmerült bennem egy gondolat. Egy kedves kommentelőtől - Micitől megkaptam a korlátait feszegető csendes őrült jelzőt és nem tudom, hogy ennek most örüljek-e vagy sem. A kérdés fel lett téve, de válasz nem érkezett rá. Mert ugye minden az őrült megítélésén múlik, hogy Albert Einstein-i értelemben őrült vagy pedig egy egyszerű, utcai dühöngőként aposztrofál engem. Próbáltam utánajárni Micinek, de csak azt láttam, hogy most februárban regisztrált, de semmi többet. Aztán eszembe jutott az, hogy a macskámat is pont Micinek hívják és mostanában mintha furcsábban nézne rám. Gyanús ez a sok egybeesés! Ma reggel, miközben a helyen ültem, ahová a király is gyalog jár, felmászott a hátamon és beült a nyakamba. Eddig ilyet sosem tett. Bár eddig nem láttam erre utaló jeleket, de ki tudja mit csinál azután miután kitesszük a házból? Lehet, hogy a blogomra kommentel?

Jézus eljött?

A bazilikánál botrány történt az ünnepen. Egy ember megafonnal ordibált, hogy ő Jézus és eljött az ő országa. A rendőrök elvitték és nyilván egy vizsgálat megállapítja majd, hogy nem ő Jézus. Ezen elkezdtem egy kicsit gondolkozni. Először is, hogy mi jelenleg az a vizsgálat amiből el lehet dönteni azt valakiről, hogy ő Jézus-e vagy sem? Visszagondolva mindarra amit az Újszövetségből megtudhattunk, az igazi Jézus is hasonlóképp kezdte. Volt egy gyermekkori 'botlása', de a fiatalkora mindenféle esemény nélkül zajlott le. Csak egy fiú volt, aki majd apja asztalos/ács üzletének örököse lesz egyszer. Aztán egyszer kiderült, hogy mégis ő az Isten fia. Legalábbis így utólag. Akkor szintén nem akartak hinni neki, az akkori karhatalom ugyanúgy elvitte - igaz nem ordibált megafonnal, akkor még az elektromosság nem volt hasznos dolog - majd a kor orvosi megoldásait alkalmazták rajta - megpróbálták kiverni a gondolatot a fejéből, majd biztos ami biztos keresztre is feszítették. A mi mai Jézusunkra biztosan nem vár ez a sors, így nem derülhet ki, hogy vajon ugyanúgy feltámad-e harmadnapra. Jézus kilétének megállapítása az állami egyház hatáskörébe tartozó dolog és tartok tőle, hogy ma sem hinnének egy ács gyermekének és azt hiszem a csodák is hidegen hagynák. Egy szanatóriumban leszedálva élhetné az életét, esélye sem lenne, hogy meghaljon az emberek bűneiért. Egyszerű őrültként kezelnék, miközben arannyal bőven meghintett vallásának papjai buzgón imádkoznának Istenhez a fiú újbóli eljövetelét várva. Jó, talán ez az ember mégsem volt Jézus. De belegondolva, mi van, ha tényleg mégis ő az?