Nyávogni

Mikor reggel elmegyek dolgozni a macskát kötelességszerűen bezárom a garázsba, amit ő megfelelően utál is és ha teheti próbál meglépni, vagy szívszakasztóan nyávog odabent. Gondolom aztán, ha már leesik neki, hogy nem hallja senki, abbahagyja. A macska se hülye, nem hiszem, hogy átordítaná az egész napot. Ez a macskák sorsa. Felmerült egy olyan opció, hogy mi lenne ha magammal hoznám dolgozni. Végül is egyedül vagyok a szobámban - elférne. Ha nyugodt állat lenne és egész nap csak heverne, megfontolnám a dolgot, de hogy rendszerint csak sportállásban lehet lefotózni, nem gondolom, hogy jó ötlet lenne, mert ha itt elszabadul, akkor kergethetem végig az egész irodaházon. Aztán meg az is eszembe jutott, hogy semmivel sem vagyok különb helyzetben mint a macska. Őt a garázsba zárom be, magam pedig az irodába. Ha beleszámítom, hogy a garázsban még van pár dolog, többek között egy autó is, de ő sokkal kisebb nálam, tehát testméret/szabad tér arányban akkor is sokkal jobban jár mint én, sőt nekem még dolgoznom is kell, ő meg egész nap heverhet. De hát mit tehetnék, ez meg az én sorsom. Most kezdjek el panaszosan nyávogni?