Luczius

Luczius Voerus az alsógödi győző, azaz a vörös színű kandúrmacskánkról essen most szó. A szomszéd egyszerűen csak Máj-nak hívja, mert gyakran csak így mutatkozik be nekik - Máj! Luczius (alias Máj) nem éppen egy kedves macska. Időnként jön, eszik, majd elmegy. Azt mondták, hogy az ivartalanítás úgy hat a kandúrokra, hogy jóval otthonülőbbek lesznek tőle, szinte ki sem mozdulnak a lakásból. Nos valami félresikeredhetett mert ő épp csak futólag tisztel meg bennünket a legtöbb esetben. Arról szó sem lehet, hogy ölbe vegyük, azt nem tűri. Rendszerint méltatlankodik és felháborodottan távozik. Sokszor annyira felzaklatja a dolog, hogy egyből ki is menne. Számára mi azok vagyunk, akik ki tudják nyitni a macskakonzervet, nem több. A gyengédsége kimerül az ősszel az ámbitusra helyezett instant egerekkel. Ma azonban furcsa dolog történt. Ölbe vettem - mondván, hogy szolgálja meg legalább a kosztpénzt és az ölemben maradt. Dorombolt, törleszkedett és még dagasztott is. Szóltam a nejnek, hogy jöjjön, mert ilyet nem láthat sűrűn! A nej épp csak megleste, de a macska észrevette őt. Azonnal leugrott az ölemből méltatlankodva. Az még rendben, hogy néha elgyengül és hibákat követ el, de úgy látszik nem akar ehhez tanúkat..