A macska

 A macska is ember rovatom következik. Ma macskás napot tartottam, bár ha belegondolok, szinte minden itthon töltött nap macskás nap, hiszen ezek az éhenkórászok állandóan itt lebzselnek a környéken. Már az a gondolat is megfogalmazódott bennem, hogy az egész koronavírus mizériát ők találták ki, mert hisz ők profitálnak belőle leginkább. A világszintű macska összeesküvés! Fogadjunk, hogy ez még senkinek nem jutott eszébe, mindig olyan elcsépelt dolgokkal jönnek, hogy Soros, a civilek vagy épp a gyíkemberek, pedig igazából a macskák műve az egész. Ugyanis azóta, hogy home office van, folyamatosan az ölemben, vagy épp a lakás kényelmes pontjain hevernek, előtte, meg míg rendesen dolgoztunk, alhattak az árokban, vagy ki tudja milyen pórias helyen?

Másfelől viszont itt van a koszt, mai témáim másik fele. A nej vett ezeknek az éhenkolbászoknak  az Aldiban valami dobozos táplálékot csak azért, mert színes dobozban volt és az van ráírva, hogy E vitaminnal. Akciós volt, olcsón adták és még vitamin is van benne? Hoci bele a kosárba! Bár nekem voltak kétségeim a dologgal, hisz láttam én már varón karjút! Szóval reggel az arisztokratáink, azaz az öreg szőrgróf és a baroness vádlón néztek. Valahogy nehéz volt mást kiolvasni a szemeikből, mint azt, hogy 'Mi ez a szah itt kéhem?' Bezzeg a kis proli behabzsolt mindent, igaz, neki nincsenek gátlásai, ha étkezésről van szó. Ha úgy vesszük tök jogos volt a dolog, mert az új, csodatáplálék úgy viszonyult a korábbihoz, ahogy a napközis párizsi viszonyul a pármai sonkához. Szóval világos volt a dolog, mint a vakablak. Én sem enném meg, hiába van benne E vitamin.

Az meg milyen dolog már - hogy visszakanyarodjak a kezdő felvetésemhez, miszerint a macska is ember, hogy míg én itthon home officiálok, addig az arisztokrácia a nappaliban döglik mindenféle kényelmes helyeken egész addig, amíg nem kell nekik valami. Mert ha például a baroness rájön arra, hogy ki akar menni, akkor feljön az emeletre, megkeres, rám néz azzal a macsa szemeivel, majd miaú, majd megindul kifelé. Időnként ellenőriz, hogy követem-e, illetve nem vesztem-e el útközben, mert ugye nálunk sosem lehet tudni! Egész az ajtóig megy, leül elé, rám néz, újra mijau - mert ez már az előbb is bevált - majd az ajtóra. Ilyenkor ki akar menni és ki kell engedni. Hát erre fel van ez a kitétel, ilyet sokszor még a gyerek sem tud..