Minden relatív - nagyjából ezért a kijelentésért (na meg egy kis körítésért) egykoron Nobel díjat adtak, megérdemelten. Az élet nap mint nap igazolja az elméletet. Mert van ugye a kupleráj. A hétköznapi halandó könnyen azt hihetné, hogy ez a hely az, ahol készséges lányok várják, akikre a madám felügyel. De nem teljesen lesz igaza. A kupleráj ebben az értelemben az, amit én hagyok a konyhában - a feleségem szerint. Mindig el szokta mondani, hogy jó dolog az, hogy főzök, de neki annyit kell rámolni utánam. Ebben van némi súrlódás közöttünk. Amikor főzök, mosogatni is szoktam. A gépet is kirámolom, berámolom, indítom, elrakodok. Ez valahogy fel sem tűnik. Vasárnap szinte egész nap főztem, de a végén üres pultot hagytam magam után. Tegnap este nem főztem - mert eleget készítettem még vasárnap - sőt szinte a konyha közelébe sem mentem, mégis én csináltam felfordulást ott, amit neki kellett elrámolnia. A számomra üres pult az ő számára borzalmas kupleráj, ami heves takarítási ingert vált ki belőle, pedig említettem volt, hogy amit megkér, hogy még rakjak el, azt el fogom rakni. Nem, ezt neki kell megcsinálni azonnal, mert tűrhetetlen, hogy ekkora káosz legyen a konyhában. Mondom, hogy minden relatív.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rendezvény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rendezvény. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. december 13., kedd
Kupleráj
Címkék:
feleség,
gondok,
konyha,
kupleráj,
relativitás,
rendezvény
2009. június 21., vasárnap
Elmosta
Elmosta az eső a gödi juniálist. Legalábbis azt a részét, amit vasárnap remélhettünk ettől a rendezvénytől. Hiába a tömeg ott hon marad, ha az idő nem a kedvére való. Ebben az esetben én is a tömeggel éreztem volna együtt ha nincs az a jól körülírható nyomás, amit az ember akkor érez, ha nőt tart a háznál. Mást nem tehetvén engedtem a pressziónak és ellátogattunk a Duna parti helyszínekre ahol pár reményvesztett büfés és fellépő várta az esőt vagy a nap végét. Mindenkin látszott, hogy a nagy roham, a mindent elsöprő bevétel elmaradtával csak a közeli záróra reménye villanyozhatja fel a társaságot. Ettünk egy gyrost és rövid séta után megállapítottuk, hogy jobb nekünk mégis odahaza, ott legalább meleg van és nem is esik, így a távozás hímes mezejére léptünk. Nem tudom, hogy mennyire lesz ebből a rendezvényből hagyomány, de ha igen, akkor a jó időjárás nagyságrendeket javíthat rajta..
Címkék:
rendezvény
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
