Az ember, ha gyereke van, állandóan figyelheti azt, hogy mennyi mindenben hasonlít rá a kölök és mégis mennyi mindenben más. Azt hiszem ez így van az én utódommal is. Bizonyos dolgokban szinte pont ugyanúgy viselkedik ahogy én vagy én tettem régebben és abban is hasonlít, hogy ugyanolyan görcsösen ragaszkodik a hibáihoz, ahogy annak idején jómagam tettem. Persze éppen ezért felesleges is lenne az, hogy próbáljam meggyőzni arról, hogy amit tesz az hibás, de nem adom fel, hátha mégsem hasonlít annyira rám mint hinném..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése