Nem szeretem Kádár Jánost. Bár tulajdonképp szerethetném is, hiszen akkor nőttem fel, így a korára, mint a fiatalságom időszakára, nyugodtan gondolhatnék nosztalgiával. De azzal együtt nem szeretem. Azonban neki is lehetnek jó gondolatai - egyet idéznék is: A krumplileves, az legyen krumplileves! Több momentán nem is jut eszembe, de itt és most nem is szükséges. A mondás arról szól, hogy a dolgok legyenek olyanok, amilyeneknek lenniük kéne. Ha valami kacsaformájú, hápog, tolla van és kacsaszagú, akkor az, fogadjuk el hogy egy kacsa. Mellesleg ez, mármint, hogy egy hápogó háziszárnyassal van dolgunk, előbb utóbb mindenkinek le fog esni, aki össze tudja rakni a kis mozaikkockákat. Bizonyos dolgokból jelenleg én azt látom itt a munkahelyen, hogy hápog is, a szaga is olyan, mégsem lehet kimondani a varázsszót, mert az titkos vagy mifene. Mindenki tudja, hogy miről van szó, itt a réce, hol a réce, úszólábak lógnak kifelé a zsákokból, de mégis azt képzelik egyesek, ha azt állítják, hogy ez egy vadászgörény, akkor azt el is hiszem. Miért nem lehet a krumplileves végre krumplileves?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése