Tanösvény, Fót

Tegnap kirúgtunk a hámból, így beteljesítvén a vasárnap délutánra rendelt sorsomat, járni mentünk Fótra. Nem mintha nem lennék eleget ott. Mentségemre legyen szólva, nem az én ötletem volt. Meg kellett néznünk valami tanösvényt ami a Somlyó területén fut. Illetve nem fut, mert kinek van kedve futni ilyen időben? Az ösvény jó magyar szokás szerint ki volt táblázva, egy halom piktogram szólt arról, hogy mit nem szabad. Nem szabadott többek között tábortűznek öltözni, kipöttyözni a vonalon kívüli területet, ruháskosarat dobni lepkékre, nyilazni vagy nyilazó embert nézni, virágot ültetni, de a legérthetetlenebb számomra az eldobált szemét felszedésének a tilalma volt. Mivel más tiltások nem voltak, ezek szerint rakéta-üzemanyagot átfejteni, bombát hatástalanítani és világbékét kirobbantani szabadott. Mivel csak sétálni szerettünk volna, bátortalanul ugyan, de nekivágtunk az útnak. Előbb a fehér alapon zöld csíkon mentünk, aztán át kellett váltani a fehér alapon zöld háromszögre, majd a fehér alapon fehér unikornisra. Persze mindez nem volt igazán kiírva sehol, a zöld csíkon például addig mentünk, hogy féltem azzal a táblával találkozunk, hogy államhatár. A tájékozódásban egyedül a nap és a velem született és frissen nikkeleztetett irányérzékem segített. Mondjuk szívesen vettem volna valamivel szofisztikáltabb tájékoztatást arról, hogy milyen jeleket kövessünk ahhoz, hogy a végállapotunk a kezdettel essen össze, de az irányérzék és a fehér unikornis végül segített. A táblák nem. Ennek az lehetett az oka, hogy a kezdeti piktogramok közül lehagyták a táblát lopni tilos jelet - pedig ezek szerint fontos lett volna. Mindenesetre sikerült abszolválnunk a problémát, bár kicsit csaltunk a végén, az égiek segítségét kérve, átfagyva ugyan, de törve nem, sikerült kilukadni az autó mellett a parkolóban. Nyáron biztosan szebb lehet, de abban - főleg ezek után, semmi kihívás nincs.