A gyereknevelés nem egyszerű feladat. Furcsállom is, hogy vannak sokkal kisebb bonyolultságú dolgok az életben, amihez szakszolgálati engedély kell és komoly alkalmasság - mint például a repülőgép vezetés (Pedig olyan, hogy egy gép fennmaradt volna, még sosem fordult elő, mindegyik amelyik felment, még le is jött onnan.) - a gyerekneveléshez nem kell se papír, se képesség, se vizsga, elég hozzá maga a gyerek. Az meg bárkinek lehet, már akinek megvannak hozzá a megfelelő szervei. Tulajdonképp egy rém egyszerű dolog végeredménye - aztán persze jön a feketeleves. A gyerek olyan mint a kétkomponensű epoxy ragasztó. Ha kijön a tubusból és összekevered, minél többet vársz vele, annál nehezebb megmunkálni. Mire megköt, olyan lesz amilyen és akkor már igen nehéz megváltoztatni. Az enyém is ebbe a kötési állapotban van. Most például arra próbálom rávenni, hogy biciklizéshez hordjon sisakot. Annak idején - bezzeg az én időmben - ez a kérdés nem volt ennyire hangsúlyos, lévén nem volt mit felvenni, így vígan kerékpároztunk hajadonfőtt is. Igaz, sok minden nem volt még akkor, se téli gumi, se lapostévé, se internet - nem is tudom, hogy hogyan voltunk képesek mégis emberré válni, így visszatekintve! Szóval a gyerek nem képes felfogni azt, hogy nem bicajozunk fejvédő nélkül. Nem. és. pont. Most az ügy átlépett büntetésvégrehajtási szakaszba, amikor is újra láttam őt közúton csak úgy tekerni. Persze a testi fenyítés már Németországban is kiment a divatból, így biztonság kedvéért le lett tiltva a játékról határozatlan ideig, amit kiválthat egy powerpointra épülő, legalább negyedórás előadással, a biciklizés balesetvédelméről és jellemző sérüléseiről. Most eléggé ráfeküdt a feladatra, kiderül mi marad meg benne a dologból..
2016. január 20., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése