A gyerek főz

Azt mondják, hogy a tehetség mindig átugrik egy generációt. Ezt azzal módosítanám, hogy egyet biztosan átugrik, de lehet, hogy többet is. Ezt a magam példáján látom igazolva, hisz se szépen rajzolni, se zongorázni nem tudok és még abszolút hallásom sincs. A hallásom erősen relatív, sőt pár év múlva valószínű, hogy annak is örülni fogok, ami megmarad belőle. Szóval az utód a tegnapi napon főzni kezdett. Az éhség hajtotta erre és a tény, hogy nem volt odahaza kenyér. A cél a tojásrántotta volt, persze kiválasztotta a legalkalmatlanabb eszközöket hozzá, a serpenyőbe két szelet húsos szalonnát tett, majd kiolvasztotta a zsírját és azzal a mozdulattal leverte a forró szalonnás serpenyőt a gázról. Az edény a természet gonoszsági törvényének megfelelően természetesen szájjal lefelé esett a földre, persze gyorsan felkapta, ahogy a két földre esett szalonnaszeletet is visszalódította sülni, pont olyan koszosan és szőrösen, ahogy csak olyan helyen lehet, ahol rendszeresen korzóznak a macskák. (A szőr adja meg az izit!) Ekkor még érdeklődve figyeltem a műveletet, igazán akkor sikoltottam fel csak, amikor a kiömlött, foltszerűen felgyűlt zsír közepébe sikerült egy mozdulattal a legjobb szövetpapucsával belelépnie. Ahogy kell, pont a közepébe! Majd persze a zsírt szétkente a kövezeten, majd a tegyek bele tejet kérdésre kapott pozitív megerősítés hatására fele tojás - fele tej arányban feltöltötte a serpenyőt. Érdekes látvány volt, bűvészkedni kellett vele, hogy elfője a tejet, de szó mi szó, megoldotta. Sőt becsületére legyen mondva, meg is ette azon melegében, szőröstül bőröstül. Itt a szőröset akár szó szerint is lehet venni. Mit is mondjak? Fejlődőképes! De egyelőre még nem állunk a nyilvánosság elé vele.

Moziban

Tegnap újra moziban voltunk. Az utódok című filmet néztük meg, ami az előzetes beharangozómhoz képest mégsem volt annyira szörnyű. Az elején még átkoztam magam, hogy elfelejtettem zsilettpengét vinni magammal a filmre, hogy felvághassam az ereim a kényes részeknél, de utólag kiderült az, hogy kár lett volna. Volt pár megható része - persze az egész film alaphangja megható volt, de abból is kiemelkedő részeire gondolok, illetve voltak humormorzsák is és bár az egyik főszereplő a végén meghalt, alapjában véve happy-end lett a vége. Megmenekült az érintetlen természet és a gyerekek is visszataláltak a még élő szülőhöz. Aki ennyi után még mindig kíváncsi a filmre, az nézze meg. Az, amiért végül írni akartam az volt, hogy nem igazán értem a moziüzemi vállalatok hozzáállását a filmiparhoz. Amikor a jegyet vettem, azt mondta a pénztáros, hogy hátra középre tud adni jegyet. Ettől azt hittem, hogy telt házas előadás lesz, ehhez való képest összesen ha tízen lehettünk egy kétszáz fős teremben. Pár nyugdíjas mámi szipogott még közvetlenül a fejünk felett. Nem értem, hogy miért éri meg 1540 forintért adni a jegyet, ha 10 ember így 15400 forint hasznot hoz, szemben azzal, ha 500 forint lenne a jegy és tele lenne a terem, akkor 100000 forint lenne a haszon. Minden költség ugyanannyi, hisz a filmet le kell vetíteni, jegyszedő, takarító kell és a mozigépész jelenléte is szükségszerű. A fene se érti ezt..