Gombóc Artúr jut eszembe a csokoládéival. Van kerek csokoládé, gömbölyű csokoládé, szögletes, sarkos, penészes és friss, mogyorós és nugátos. Csoda sincs másképp. Van egynapos csoda, meglepő csoda, hétköznapi, vasár- és ünnepnapi, emberi, baráti, ismerősi és boldog ősi. Egy azonban közös Gombóc Artúr nagy mennyiségű csokoládéja és a csoda között. Az, hogy mindegyik három napig tart. Vagy ha olyan nagy mennyiség, akkor legfeljebb egy egész hétig, de ritkán tovább. Ahogy a delfinek is kibukkannak a habokból, hogy nyeljenek egy kortyot az életadó levegőből, úgy bukkan fel a csoda is, aztán, ahogy a kedves palackorrú emlős, a csoda is újra eltűnik a mélyben, hogy többé már ne is kerüljön elő a szemünk elé, esetleg máshol és másvalamikor, ott ahol nem is számítunk rá ezután.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése