Hétvége

A hétvége a munkáé. A cég leltárt tart, így az én helyem is biztosított. Azaz, csak azt hittem, hogy az. Idén először kértek meg költségtakarékosságra hivatkozva, hogy ne jöjjek be leltározni. Nem tudom, hogy ezzel mekkora költség takarítható meg egy ekkora cégnél, de úgy látszik jelentős. Mivel voltak előre tervezett munkáim a leltár idejére, így tulajdonképpen bekönyörögtem magam annak ellenére, hogy ezt a munkát nem fogják kifizetni, csak lecsúsztathatom. Vannak olyan folyamatok, amit nem lehet akkor csinálni, amikor mindenki dolgozik. Ma például adatbázisokat szeretnék migrálni egyik gépről a másikra. Nem tehetem meg azt, hogy napközben teszem hétköznap, mert ki fog törni a parasztgyalázat, ha olyan dolgok, amik eddig működtek, nem elérhetőek esetleg több mint fél napig. Szóval a saját magam megnyugtatása érdekében inkább vállalom az ingyenmunkát a pihenőnapomon. Tegnap valami oknál fogva mégis megváltozott a helyzet. Vasárnapra már igényt tartanának rám, a szombatot továbbra is mint kommunista szombatot fogják fel, de vállaljak otthoni rendelkezésre állást - persze díjazás nélkül. Na most odahaza ülni és arra várni, hogy ha csörög a telefon, akkor menni kell - szerintem rosszabb, mint bejönni és csinálni azt, amivel el vagyok maradva vagy nem csinálhatom máskor - főleg úgy, hogy anyagilag tökmindegy. Így legalább a stresszt megúszhatom, a fizetség meg ugyanannyi..