Létrák

Dalban mondom el! Persze ez hülyeség, hisz nem fogok nótázni kezdeni, de minden a dal definíciójától függ csak. Különben is ha én azt gondolom, hogy ez egy dal, akkor ez az, nem? Manapság már rímelnie sem kell a soroknak egymással, és aláfestésként legfeljebb monoton dúdolást fogok alkalmazni. Da-da-damm. Valahogy így. Szóval pár napja már az eszemben jár a gondolat a létrákról. A legfeltűnőbb jellegzetességük az, és tulajdonképpen ezért is jutottak az eszembe, hogy sokfélék, fokokból állnak és változatos helyekre lehet eljutni velük. Általában úgy működnek, hogy az ember az egyik fok után a másikra lép, illetve ha úgy gondolja, leugrik, esetleg leesik róluk, vagy más létrákkal más helyeken próbálkozik ismét. Lényeg a fokozatosság, illetve az, hogy a dolgok valami szigorú sorrendet követnek. Az emberek nem ugrálnak a fokok között össze-vissza, nincs is sok teteje az egésznek. Mint ahogy ennek az írásnak sem, nem is tudom miért mondom. Illetve talán sejtem, de talán majd egyszer máskor mondom el. Lehet, hogy akkor is dalban..