Magvas gondolatokat akartam írni a kolléganőmről, aki mindamellett, hogy remek munkatárs volt azóta, hogy ennél a cégnél dolgozom, de anyám helyett anyámként is viselkedett velem. Ami annak fényében különösen jólesett, hogy szülőanyámmal időnként meglehetősen kritikusan állunk egymáshoz. Éppen azon gondolkodtunk többedmagammal, hogy vajon mi megélhetjük-e valamikor a nyugdíjbavonulásunkat, illetve fog-e valaki emlékezni rólunk? Vagy csak elmegyünk és nem jövünk többet, esetleg kihajítanak mint egy használt zsebkendőt, ha már nem veszik hasznunkat? Ezt nem lehet tudni csak sejteni és érezni. Kedves Ajrin! Sok boldogságot és egészséget a nyugdíjaséveidre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése