Torkoskodás

Tegnap torkos csütörtök volt. Idén volt az első, hogy mi is éltünk a felkínált lehetőséggel és egy közeli műintézménybe a gödi Pólus Palace hotelbe látogattunk el. A hely nagyon szép és puccos, nagyjából a semmi közepén, egy golfpálya mellett terül el. Mitöbb a pálya szinte az egyetlen kikapcsolódási lehetőség, ha nem számoljuk bele a manapság már minden szállodának kötelező wellness részleget. Az étteremről: A hely magában szép, látszik, hogy akinek pénze volt ízlése is, ha nem a berendezésben, akkor abban, hogy ki tudja választani azt a lakberendezőt vagy belsőépítészt aki jópénzért pótolta ezt a hiányosságot. A pincérek visszafogottak és kedvesek voltak, senki sem viselkedett tolakodóan, ugyanakkor az üres tányért szinte azonnal vitték, ami jó pont volt nekik, az asztalok viszonylag apró mérete miatt. Az ételről vegyes érzéseim voltak. Az ár így viszonylag elfogadható volt, hogy féláron jutottunk hozzá, de ezért az ételért teljes árat nem fizettem volna. Bár svédasztal volt, így korlátozás nélkül végigehettem a kínálatot mégsem voltam teljesen elégedett. Egy ilyen hely igazán kitehetett volna magáért egy kicsit, ami a kínált ételsort jelenti. Ilyesmit én szoktam odahaza főzni és én nem azért megyek vendéglőbe, hogy a saját ételeimet egyem puccos körítésben. Kétféle levest kínáltak: Tárkonyos pulykaragulevest tárkonyecettel megbolondítva (A bolondítás kissé erősre sikerült, és bár a leves finom volt, de nekem túl savanyú.) és paradicsomlevest sült baconszalonnával. (Utóbbi nagyon finom volt, pont annyira édes amennyire kell és a feltét is kellemesen pikánssá tette a levest - de azért mégiscsak! A paradicsomleves a legegyszerűbb levesek közé tartozik, csak püré, víz, rántás és fűszerek alkotják.) A húsrészleg is szegényes képet mutatott. Volt valami sertéshús piros lében. A neve számomra megjegyezhetetlen de kellően előkelő. (A hús rágós volt és íztelen. A mártást nem tudtam azonosítani, mert olyan volt mint az okos lány a Mátyás királyos mesében. Ott is volt, meg nem is. A tányért megszínezte, de az ízekbe nem szólt bele - szinte csak látványelem volt. Volt hal is, de a mostanság mindenhol kínált cápaharcsa. Mivel a hal az én szótáramból hiányzik így erről nem tudok beszámolni. A nej evett belőle és reggel még élt, úgyhogy nagy szakmai hibát nem véthettek az elkészítésnél. Kínáltak még vörösboros marhapörköltet - ebből bevallom nem ettem. Második körben gondoltam, de az telítettség okán elmaradt. Ettem még fűszeres párolt pulykamellet, az is finom volt, de semmi extra íze nem volt. Hagyományos otthoni konyhaíz, bár én odahaza több fűszert használok mint az itteni szakácsok. A süteményrészlegben volt sachertorta és meggyszelet. A meggyszelet finom volt. Voltak saláták és sajttál is, bár utóbbi nagyon szegényes, egy vidéki abc sajtkínálatából felvonultatva, parenyica, valami félzsiros sajt, (talán trapista) és camambert. Úgy tűnik, sikerült egy nagyobb tétel epret szerezniük jó áron, mert mindenre azt tettek. A sajttálra és a sachertortára is. Utóbbira nagyon nem való az ilyesmi. Tájidegen. Volt egy puding, de azt megette a gyerekem és volt tejberizs pohárban, igen vegyes díszítéssel. Az elmaradhatatlan eper mellett feltűnt a narancs, a csillaggyümölcs és az ananász zöldje is. Utóbbi az ehetetlen kategóriában. A tejberizs finom volt, bár a rizs kemény. Az ilyesmit szerintem más ilyen helyen a szakács fejére öntik, de egy pohár legyűrhető volt. Összegezve a tapasztalatokat. Végül is ettünk egy finomat. Az ár a kedvezmények miatt még az éppen elfogadható kategóriába tartozott, a hely elegáns, a kiszolgálás remek, a szakácsnak viszont egy baromi nagy fekete pont a jellegtelen ételsorért. Ha ezt tudja duplaennyiért is, akkor a hely erősen a kerülendő kategóriába tartozik. Csak azt merem remélni, hogy a konyhai takarékláng csak a torkosságnak volt köszönhető.