Azt mondják Isten nem ver bottal. Ez valahogy jól is van így! Mindez arról jutott eszembe, hogy reggel a rádióban Eminemet hallgattam. Ő a fekete zene koronázatlan fehér királya, és szépen megélt a családi válságából, amit megzenésített és milliók énekelték vele együtt azt, hogy mennyire nem csípi az asszonyt. Aztán tudomásom szerint kibékültek és közösen nevelik a kislányuk, aki szép és örök emléket kapott arról, hogy a papa mit is gondolt egykoron a mamáról. Ugyanez történt idehaza Döglégy és Pityinger urakkal akik meglehetősen sommás és diplomatikusan hímsovinisztának nevezhető véleményt tartottak fenn maguknak a női nem szerepéről. Aztán lányuk született. Gondolom, majd magyarázhatnak az ártatlan szemeknek, hogy azt nem is úgy gondolták. A tanulság az, ha az ember dalban mondja el a bánatát, akkor gondolja meg, hogy mit mond, mert még sláger lehet belőle.
Bár ezt - mármint, hogy érdemes meggondolni azt amit az ember kimond -prózában is csak ajánlani tudom..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése