Őszinteség

Álságos világban élünk. Az egyik vesszőparipám az őszinteség, sajnos nem működik maradéktalanul az emberi kapcsolataink között. Nem tudom milyen világ lenne akkor, ha a jó reggelt - köszöntés valóban azt a szívbéli szándékot jelentené, hogy a másiknak legyen egy jó reggele, és ne kísérné a fogak között átszűrt 'dögölj meg!' felhívás ezt.Ha azzal beszélnénk, akivel akarunk és elkerülhetnénk azokat akikkel nem keressük a kapcsolatot. Ha valakivel már nem akarunk beszélgetni, akkor meg megmondanánk neki, nem pedig azt várnánk, hogy erre magától jöjjön rá, szemlélve a sok üres frázist amit addig puffogtatunk, amíg le nem esik számára is a tantusz, hogy itt neki babér nem terem. Milyen lenne egy ilyen világban élni? Nem tudom, de kedvem lenne egyszer kipróbálni..