Hálátlan

Régóta tipródott valamiért. Nem tudom miért, de csak beszélt róla, de nem építette meg, viszont állandóan hangsúlyozta, hogy jó lenne. Neki megvannak ugyanazon képességei, tehát meg tudhatta volna csinálni ha akarja, de mégsem sikerült. Gondoltam meglepem vele. Beszereztem a hozzávalókat, és tegnap elkészítettem neki és az asztalára tettem. Ajándékba szántam, de igazából nem nyílott rá alkalmam, hogy odaadhassam. Nem vártam érte különösebb hálát, de jól esett volna valami reakció, de igazából semmit nem kaptam. Tudomásul vette, hogy van, mintha találtam volna valahol és igazából ő is megtalálhatta volna. Semmi érdem, semmi fáradtság. Csak van, és ez jó dolog. Azt hiszem, így jártam.