A pénz

Általánosan elfogadott fizetőeszköz. Azért kapjuk, hogy az értékét áruban vagy szolgáltatásban kaphassuk meg és pont ezért adjuk oda másoknak is. Működése a kölcsönös bizalomra épül, arra, hogyha én elfogadom, akkor tőlem is el fogják fogadni és megkapom érte a várva várt terméket, amihez ősközösségi társadalmakban csak cserekereskedelem útján juthatnék hozzá. Amikor tegnap betértem a fogyasztói társadalom egyik jelképének számító gyorsétterem láncba, hogy a havi igénytelen étel adagomhoz hozzájuthassak én is azt reméltem, hogy el fogják fogadni azt a fizetőeszközt amit fel akartam ajánlani azért a pazarlóan sok természeti erőforrásba rejtett apró, ámde összességében eléggé igénytelen zsír-, szénhidrát- és fehérjehalomért. Arra gondoltam, ha a barlanglakók korát élnénk, akkor ebben a helyzetben elő kéne húznom egy tyúkot, vagy esetleg pár művészileg kovácsolt dárdahegyet, hogy megkaphassam a kért menüt, elvitelre. Mennyivel egyszerűbb átadni egy darab papírt, amiből még vissza is kapok, apróbb címletű papírokat és egy kevés fémet. Persze, ha elfogadják. Mert nem ezt tették. Visszaadták azzal, hogy a papíron sérülés található. Szigorúan véve tényleg volt rajta egy apró szakadás, de ők még ahhoz is ragaszkodtak, hogy hiányzik belőle, és így nem vehetik át. Biztosítottam őket, hogy nem tartottam magamnál és az egészet a rendelkezésükre bocsájtottam, de ők akkor is kötötték az ebet a karóhoz. A kis ugribugrit nyalka ámde nyegle ifjú manager is megerősítette a hitében, majd a kérdésemre, hogy szerinte akkor most mit csináljak én ezzel, azt válaszolta, hogy : Bankokban beváltják az ilyesmit. Na jó, de miért utazzam csak ezért Thaiföldre???