Az előző írást továbbfűzve jutott eszembe az a furcsa kettősség, ami abból adódik, hogy van egy furcsa olvasási kényszer bizonyos emberekben, ami a gondolataimat illeti, ugyanakkor én ebből nem érzek semmit. Nehéz elhinni, hogy embereket ennyire hidegen hagyjon valami, amihez ragaszkodnak, hisz minden nap megnézik(megnéznék ha tehetnék) ugyanakkor ennek semmilyen jelét nem adják. Nem írnak megjegyzést, nem mondják el a szemembe a folyosón, vagy hívnak fel telefonon. Nem tesznek semmit, sőt, igazából talán kerülnek is. Ugyanakkor pedig rendszeres olvasóim között tarthatom számon őket. Azt hiszem ez az, amit nem vagyok képes megmagyarázni..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése