Guacamole

Azaz a valószínűtlenül zöld trutyi titka. A családunkhoz egy avokádó került. Tárgyi tévedés volt - az egzotikus gyümölcsök iránti vágy diktálta, de az információhiány segítette a beszerzését, ugyanis ez a növény inkább zöldség, mint gyümölcs. Zöld, rücskös, körte alakú testében gömbölyded magot nevel és a húsa egyáltalán nem édes, mitöbb kicsit furcsa ámbátor nem rossz íze van, ellenben, ha arra gondolsz, hogy az édes lé kétoldalt fog lefolyni a szádon, amikor eszed akkor csalódni fogsz. Éppen ezért a konyhaművészet inkább sósan, salátákban egyebekben használja, mint süteményekben. Az egyik tradicionális felhasználása a guacamole, ami avokádókrémet jelent, és remekül lehet bele tortillachipset mártogatni miközben az ember egy meccset néz a tévé előtt, vagy önfeledt versenyt folytat a többiekkel, hogy ki tudja megenni a teljes adagot úgy, hogy ne jusson a többieknek és mindeközben még önzetlenségnek, önfeláldozásnak tűnjön. Az elkészítése egyszerű. A növény húsát, kevés hagymával, olivaolajjal és citromlével, sóval pépesítjük, és már kész is. Készüljünk fel valami földönkívüli zöld színre, és kellemes ízre. A trutyit érdemes pihentetni egy kicsit, hogy a nagyon nyers hagymaíze elvesszen. A citromlé gondolataim szerint az antioxidáns szerepét tölti be a ketyvaszban, így nem elegendő mennyiség esetén a pép a levegővel érintkezve színt vált, és az addigi marslakózöldből krokodilbarnára vált, de ez csak a vizuális élményt befolyásolja. Bár kellemes buliétel, nem hiszem azért, hogy hosszú távon le tudná váltani a marhapörköltet galuskával..