Vannak dolgok, amikhez ragaszkodunk. Kis, lényegtelen dolgok is lehetnek, más nem is tulajdoníthat ezeknek nagy jelentőséget, minden kérdés vagy pillantás nélkül megy el az utcán mellette, ha ilyet lát. Esetleg észre sem veszi - de ez nem is érdekes, a lényeg az, hogy nekünk, ezen esetben nekem nagyon sokat jelent. Egy kis fekete szalag, az autóm antennáján jelzi azt számomra, hogy volt egyszer egy öcsém. Nem akarom, nem kívánhatom azt, hogy bárki átérezze a fájdalmat amit 1999 nyár vége óta átérzek, amúgy is lehetetlen, hisz mindenkinek a sajátjai elvesztése fáj a legjobban. Nem részvétet várok, üres szavakat emiatt, ez csak egy jel, ami segít emlékezni míg élek. Már többször cserélnem kellett, most is új került fel a helyére, csak az érzéseim maradtak a régiek és a fájdalom, ami bennem marad mindörökre. Megnyugodtam már, hisz a megváltoztathatatlant nem lehet megmásítani, de a fájdalom, a hiány fájdalma elpusztíthatatlan és végig fog kísérni az utamon egészen addig, míg végül talán újra találkozhatunk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése