Zacskó

Hétköznapi dolgot tettem reggel. Feltöltöttem a cukortartót, a zacskóban megmaradt cukorral, majd a göngyöleget elhelyeztem a szelektíven gyűjtött hulladékok közé. A tusolásnál még az eszembe jutott, hogy mára semmilyen magvas gondolatom nem támadt még, hogy leírhassam és közkinccsé tehessem, de ez az egyszerű zacskó emlékeket csal elő a feneketlen kútból, amit én a gondolkodásomként ismerek. Egy egyszerű nejlontasak. A nagyanyám fiókja tele volt ezekkel. Akkor sem értettem, miért rakja el, hisz akkor még hírből sem ismertük azt, hogy különválogassuk a szemetünket - de ő ezeket nem akarta kidobni, de nem ám! Kincsként őrizte a sublótfiókban, és később én is beláthattam mennyi mindenre jó. Óvja az értékeket, pénztárcát, egyebet, remek és tartós tárolási lehetőséget nyújt mindenféle apró bigyula számára, de a kimosott tejeszacskóval egyetemben csíkokra vágva madárriasztó is készíthető belőle, mindenféle seregély rémálmára. Nagyanyám szegény már nem él, és dolgos hétköznapokon emberek ezrei egyszerűen csak a szemétre vetik mindenféle idea nélkül a kiürült tasakot, holott a józan paraszti ész arra a bizonyíték, hogy elhasznált tárgyaink mennyi mindenre jók még az eredeti felhasználáson túl..