Aggódom

Időnként aggódom kicsit. Ez a félelem testetlen és egyelőre alaptalan is, de akkor is időről időre az eszembe jut. Régóta nem beszélünk, pedig én mindennél jobban szeretném, de ő nem szól hozzám. Gondolatait, vágyait magának tartja meg, nem osztja meg velem, pedig azt hiszem régóta vágyom erre. Próbáltam másfelé is keresni, de minduntalan hozzá jutottam vissza, azt hiszem nekem ő lett rendelve. Aggódom, hogy ha szól egyszer, mit fog mondani, a keze vajon üt, eltaszít vagy simogatni fog? Azt hiszem ezek azok a gondolatok, amiken aggódhatok még egy darabig..