Fociblog

Tegnap volt a focinapom. Nincs ebben semmi meglepő, hisz csütörtökön szokott lenni az a nap, amikor kollégákkal együtt rúgjuk a bőrt. Eddig jobbára csak mint töltelék szerepeltem a csapatban, mint Woody Allen filmjében a H.E.T. kategória (Háború Esetén Túsz.) kapusként, hogy a többiek játszhassanak. Erőnléttel sem bírtam a folyamatos rohangálást, a rendszergazdai munka jobbára nem a kisportoltak álláslehetősége. Mindent egybevetve egy lepény vagyok még így is, hogy csütörtök délutánjaimat a mozgás oltárán áldozom fel. Futni kellene rendszeresen - de ez az egyetlen sport szinte, amit szívből utálok. Ehhez is kellene egy társ, aki segít nem feladni. A tegnapi mérkőzés meglehetősen jól telt. Két három fős csapatban harcoltunk egymás ellen, és végig kiegyenlített küzdelem zajlott. Nem csak a kapuban álltam, hanem mezőnyben is igyekeztem mozogni, aminek mára meg is lett a következménye. Egész speciális helyeken lettem izomlázas, azon kívül, hogy a labdával ágyékon rúgtak (szerencsére a lövés erőt vesztett a karomon), képen találtak (a fogaimért izgultam, de este még megvolt az összes) szétrúgták a jobb csuklómat illetve magánszorgalomból bevágtam a jobb könyökömet, ami a múltkori siklóernyős, aszfalton pofáraesésem után még mindig fáj. (Tapogatva érdekes alakú képletek érződnek a bőr alatt, de mozgatni tudom, és ha nem nehezedek rá, akkor nem fáj.) Számos taktikai tapasztalattal lettem gazdagabb (amit ha a magyar profi labdarúgás is a magáévá tenne, akkor talán esélye lenne a Ferencvárosnak kikerülni a harmadosztályból.) tehát mindenképpen hasznosan eltöltött idő volt. Remélem a legközelebbi csak jobb lesz ennél..