Szükség van a barátainkra. De tényleg szükségünk van rájuk? Olyan emberek kellenek akikkel kölcsönösen megbeszélhetőek a problémák, aki segít ha baj van és akiért mi is hajlandóak lennénk az éjszaka közepén is autóba ülni és menni, vagy csak időszakos lelki szemetesládákra van igény, mert szégyellnénk, ha gondjainkat élettelen tárgyakkal (szekrény, asztal, pohárszék, vagy plüssmackó) beszélnénk meg? Véleményem szerint a legtöbb ember az utóbbira szavazna. Folyamatosan keresek, próbálom olyan emberek társaságát megtalálni akik miatt érdemes lenne éjszaka felkelni és akik értem is felkelnének. Ilyenek sajnos nagyon kevesen vannak vagy ügyesen rejtőzködnek előlem, mert eddig jobbára csak az első kategóriából leltem partnereket. Felbukkanó, eltűnő ismerősök, jól induló, de érdektelenségbe fúló beszélgetések, elmondhatod a véleményed - de tojok rá hozzáállások. Azt hiszem, ha királylány lennék, most épp nem a megfelelő békát szorongatnám, és bár a kétéltű valószínű élvezné a dolgot, nekem így is, úgy is csak a csalódás maradna..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Barátot még nehezebb találni mint társat. Hisz ha megtettszik egy lány oda mész , hogy megismerd. A breátnál meg nem mehetsz oda egy pasihoz hogy jó fejnek tűnsz ismerkedjünk meg :)
Lány meg az alap estet hiszi hogy te azt akkarod. Barátainkat az élet, a sors sodorja elénk, ami sokkal nehezebb dió.
Pont erről van szó..
Megjegyzés küldése